Az én egyházközségem

Kertvárosi Görög Katolikus Egyházközség, Nyíregyháza

„Uram, jó nekünk itt lenni”

Az egyházközségünk története:

Bemutatni a Nyíregyháza-Kertváros görögkatolikus egyházközségének történetét nem is olyan könnyű feladat, hiszen szemben a régi, nagy múltú egyházközségekkel, a miénk csupán 12 éves történetre tekinthet vissza. S mégis, mennyi esemény belefér ebbe a pár évbe, létrehozva kis közösségünk saját történetét, arculatát, lelkiségét. Úgy gondolom tehát, hogy a Kertváros görögkatolikus közösségét viszonylag rövid, ám annál változatosabb és „parókusokban gazdag” történelmén keresztül ismerhetjük meg igazán.

A Kertváros felekezeti eloszlás szerint természetesen a nyíregyházi arányokat tükrözi, ám sajátos, a belvárostól kissé elszeparált jellege miatt alkalmas az inkább falusi közösségekre jellemző, családias légkör kialakítására, ahol a hívek személyesen, hétköznapjaikból is ismerik egymást. Ez a mi közösségünkre kifejezetten igaz. Először a 80-as években vetődött fel a kertvárosi egyházközség létrehozásának gondolata, hiszen már ekkor kialakult egy szűk kis „mag”, mely kiváló kovászként működhet a városrészben. Ám az ekkor bekövetkezett Timkó Imre püspök atya halála miatt a szervezés a 90-es évekre tolódott.

A rendszerváltás után Keresztes Szilárd püspök atya komolyan fontolgatta az itteni templomépítést, s mivel a „kovász” már létezett, csak a belvárosi templomba jártak, így neki lehetett kezdeni a szervezésnek. Az legelső alkalmakkor a 25-30 főből álló kis csoport a Kertvárosi Általános Iskolában gyűlt össze, s a liturgiákat Szokira János atya végezte. A közösség szervezésének és egy templom felépítésének feladatát végül Fedor Péter atya kapta. A telek megvásárlása után felgyorsultak az események, s így már 1995. augusztusában megtörtént a falak megáldása Szilárd püspök atya által, s a templom december 8-ra tető alatt volt. Az első szentestét már ekkor itt tölthették a kertvárosi hívek, bár állványok között, de már a saját templomukban közösen imádkozva. 1996 tavaszán a munkálatok újra elkezdődhettek (betonozás, ablakok, padlófűtés stb.), a templom szentelése pedig a következő évben, 1997. szeptember 14-én, a Keresztfelmagasztalás ünnepén történt az akkori Egyházmegyei Iroda igazgatója, Dudás László atya által.

Így már saját templomba várhatta az első parókus, Vaszkun György „aranymisés” atya a folyamatosan gyarapodó közösség tagjait. Nagy lelkipásztori felelősség és feladat hárult rá, hisz hírét kellett vinni az új templomnak, egyesével felkeresni és buzdítani a Kertváros görög katolikus vallású lakosait, eleik vallásának megélésére. Ebben a feladatban az is segítette, hogy helybeli lakosként már sok hívőt ismert. Természetesen a hívek nagy része azokból állt, akik eddig is részt vettek az Egyház életében, csak templom híján a belvárosi közösséget gazdagították. Mégis hétről hétre, hónapról hónapra új tagokkal gyarapodott a friss közösség. A lelkességével és szerénységével példát adó Kropkó József személyében a közösség saját kántorra is talált. Mindenki igyekezett kivenni részét a templom feladataiban, szépítésében; valóban élő közösség volt kibontakozóban.           
Vaszkun György parókus segítséget is kapott Dr. Janka Ferenc atya kisegítő lelkész által, aki korából és lendületes személyéből fakadóan sokat foglalkozott a fiatalokkal, s az ő feladata lett a hitoktatás feltérképezése. Munkájának eredményességét és a templom felépítésének valódi szükségességét tükrözte az első elsőáldozás, hiszen ekkor 17-en részesültek a szentségben. Sor került továbbá a képviselőtestület megválasztására is. Szépen gyarapodott a hívek száma is, az első Húsvétkor már közel 100 fő vett részt az ünnepi liturgián. A közösség ezután a telek parkosítását, majd templombelső terének szépítését végezte.

A következő parókus Kruppa Levente atya lett; ő is rövid időre, csupán 2 évre kapta kinevezését, 1998-tól 2000-ig. Továbbszépítette a templomot: az ő nevéhez fűződik a padok elkészíttetése, sőt, a parókia felépítése is, illetve ikon-sort helyezett el a szentélyben. Liturgikus téren is újított: meghonosította az előszenteltek liturgiáját, nagyobb ünnepek előtt pedig vecsernyét is végzett.

Őt Kondás Sándor atya váltotta, szintén 2 évig volt jelen a kertvárosi közösségben. Bár az egyházmegyénk „médiafelelőse” is, parókusi küldetését igyekezett minél lelkiismeretesebben betölteni. Létrehozta a „Fészekőrző” nyugdíjasklubot, de a fiatalokkal is eredményesen dolgozott, kirándulást is szervezett számukra. A szertartások közül a májusban és októberben végzett Paraklisz bevezetése fűződik nevéhez.

Az újabb váltás hamar bekövetkezett. 2002-től az új parókus Dr. Obbágy László főiskolai tanár lett. Közösség-összetartó személye bebizonyította, hogy valóban „egységben az erő”, hisz a nem túl nagy létszámú egyházközség azóta nagy dolgokat vitt végbe: templomudvarban festett kőkereszt, ikonosztázion, a belső falfelület ikonokkal való festése, csillár… sorolhatnánk. A szentély belső tere is teljesen megújult: kelyhek, tömjénező, ripidion, olajmécsesek, liturgikus öltözetek, gyertyatartó stb., s hívek valóban a sajátjuknak érzik a templomot. Mégis, ezek csupán külsődleges dolgok, önmagukban nem teszik élővé a templomot, a közösséget. A második részben ezért parókusunk lelkipásztori tevékenységéből és a közösségünk életéből emelnék ki pár dolgot.

„Közösségünk élete”

Ahhoz, hogy valóban élő legyen egy közösség, a parókusnak is „bele” kell élnie magát, s összefogni, vezetni a rábízottakat, mind lelki, gyakorlati és liturgikus síkon is.

1. Liturgikus élet: Rózsafüzér társulat működik, mely lehetőséget ad arra, hogy a közösségünk idősebb tagjai is aktívan kivegyék részüket az egyházközség imádságos életéből, így segítvén „kertvárosi családunk” lelki fejlődését.

Saját keleti hagyományunk megismerését, megélését is segíti parókusunk; októberben és májusban Parakliszt is végzünk az Istenszülőhöz, melyen 8-10 fő mindig jelen van. Nagyböjtben az előszenteltek liturgiájában is helyet kap élő hagyományunk, az aliturgikus napokon pedig utrenyét végzünk, amin - kisebb létszámmal ugyan, de - szívesen részt vesznek a hívek. Sőt, az évben egyedül ekkor végzett Krétai Szent András bűnbánati kánonján is viszonylag sokan vesznek részt.

Utrenye és vecsernye mondhatjuk természetes részévé vált ünnepeinknek és ünnepléseinknek (legyen az hétköznapra eső ünnep vagy vasárnap), az ezeken résztvevők száma lassan, de biztosan növekszik.

Olykor liturgikus dallamaink elsajátításáért énekek tanulása, gyakorlása is megjelenik a felnőtt katekézisben, hogy még inkább éljük, s megéljük szertartásainkat (a 8 hang, illetve ünnepeink tropárjai, kontákjai).

2. A lelki élet területén is különféle közösségi programok kerülnek megszervezésre.
Lelkigyakorlat: Húsvét előtt, a nagyböjt időszakában van az egyházközségi lelkigyakorlat, melyet mindig egy-egy meghívott „vendég” atya végez. Az utóbbi években, novemberben sor kerül külön a képviselőtestület lelkigyakorlatára is.

Évente többször is zarándoklat indul Máriapócsra, melyen sokan részt vesznek, s egy egész busz megtelik a kertvárosi zarándokokkal.

A szeptember 14-i templombúcsú közösségünk nagy ünnepe, melyre mindig olyan templomok parókusait hívja meg atya, amelyek szintén Keresztfelmagasztalásra szentelődtek. A liturgia után a „földi jókkal” az udvaron és a közösségi teremben folytatódik a közös ünneplés.

Szintén nagy a részvétel a januárban megrendezett ökumenikus imahéten is. Ezt bizonyítja az is, hogy az utolsó, záró összejövetel mindig a kertvárosi görög katolikus egyházközségnél kap helyet.
Természetesen László atya minden hónap első péntekén a beteget is felkeresi.

A közösség létszáma csökken: egy szerzetes- és három papnövendéke van.

3. Közösségi élet: az eddig felsoroltak is a közösségi életről tanúskodtak, mely folytatódik a templom falain túl is.

Liturgia után a gyerekek hittanos foglalkozáson vehetnek részt a közösségi teremben, melyet játékokkal, proszfora sütéssel is megkoronáznak. Azonban évközben is többször egyéb lehetőségek kínálkoznak számukra: biciklis közlekedési verseny, lábtenisz bajnokság, filmvetítés, amelyeken a szülők is becsülettel kiveszik a részüket. S ha ez nem lett volna elég az ő számukra, más alkalmakkor aerobikon is részt vehettek.

Az egyes ünnepeket (karácsony, anyák napja stb.) gyermekműsorok teszik még örömtelibbé, amelyekbe olykor még a felnőttek is bekapcsolódnak.

A férfiak közösségét nagymértékben építi a közösen végzett munka, és az utána megérdemelt közös pihenés; általában így történik a templomkert és magának az épületnek is szépítése, a kerítésfestés, karbantartó munkálatok, fűnyírás.

Havonta megjelenő egyházközségi folyóiratunk is van „Legyező” címmel, mely tartalmazza az aktuális híreket, eseményeket, liturgikus útmutatásokat, de a Példaképeink cím rovattal a megdicsőült egyház tagjainak életpéldájából tanulhatunk.   

A közös élmények kiemelkedő fontosságúak, ha összetartó közösséget szeretnénk. Ezt segítik elő a 3-4napos nyári kirándulások, zarándoklatok, ahol a hívek jobban megismerhetik egymást, a papot, a közösséget. (pl. Róma, Dunakanyar, Felvidék, Szeged, Arad stb.)  

„Uram, jó nekünk itt lenni”, érzi ezt minden tagja fiatal egyházközségünknek, ezért is építettünk itt Neki egy „sátrat”. Ennek a sátornak az ajtaja pedig mindenkit szeretettel, nyitva vár!

Hamza Bertalan és Kovács Csaba